La Croix 2020.03.06. Clément Boursin (ACAT-France képviselője Afrikában)
Amikor 2014 márciusában egyik dalában megemlítette a hutu lakosság elleni mészárlást, a kormány dühét vonta magára. Az 1994-ben történt népirtás, amelynek több mint 800.000, túlnyomórészt tuszi áldozata volt, tabutéma Ruandában. Különösen akkor kellemetlen a helyzet, ha az ügyről a rendszer egyik pártfogoltja beszél. Mert Kizito Mihigo-t sokáig dédelgette a legfelsőbb elit: segítették abban, hogy 2000 után külföldön, Párizsban folytathassa zenei tanulmányait, majd abban is, hogy tizenegy évvel később megkezdje hazai művészkarrierjét.
De 2014 márciusában, egyik napról a másikra, Kizito Mihigo hirtelen azt észlelte, hogy slágerei már nem szerepeltek sem a rádióban, sem a nemzeti televízióban, valamint a hatalomhoz közelálló személyek is elkerülték. Áprilisban azután elrabolták, s néhány napig ismeretlen helyen fogva tartották, ahol az ütlegeléseket halálfenyegetés is kísérte. Az énekes később azt állította, hogy eközben visszatérően kritizálták márciusban megjelentetett dalát. Végül a hatóságok különböző fegyveres felkelő csoportokkal való kapcsolattartással vádolták.
2015 februárjában 10 éves börtönbüntetést kapott a „fennálló hatalom, valamint az elnök elleni államcsíny tervéért”. 2018 szeptemberében kegyelemben részesült, akkor, amikor Ruanda épp megpályázta a Frankófia Nemzetközi Szervezete (Organisation internationale de la Francophonie) főtitkári posztját. Kizito Mihigo elmesélte nekem [az cikkíróról van szó], hogy kiszabadulása után behívták a rendőrségre, s megfenyegették: „Ne énekeljen a békéről és a kiengesztelődésről!” – mondták. Azt a tanácsot kapta, hogy ne kövesse el megint ugyanazt a „hibát”, mert többé „nem lesz szerencséje börtönbe menni”. A zenész ezt követően nem érezte biztonságban magát: Ruanda olyan lett számára, mint egy nyitott tetejű zárka.
2020. február 13-án ismét letartóztatták. Amikor a közösségi hálókon erről írtak, a hatóságok is gyorsan megerősítették fogságának tényét. Most azzal vádolták, hogy illegálisan akarta elhagyni Burundi felé az országot, mégpedig azért, hogy „terrorista csoportokhoz” csatlakozzon.
Négy nappal később, február 17-én bejelentették, hogy Kizito Mihigo öngyilkosságot követett el rendőrségi cellájában, Kigaliban. Majd a hatóságok február 21-én kiadtak egy mindössze egy oldalas jelentést: megerősítették a hírt, de nem tették közzé sem a vizsgálat eredményét, sem a boncolási jegyzőkönyvet. Azóta ruandai polgárok, emberjogi szervezetek független, pártatlan, átlátható vizsgálat megindítását követelik. Hasonlít e kérés a tengerbe vetett kicsiny palackhoz…
Kizito Mihigo gyanús körülmények között bekövetkezett halálának elektrosokként kellene hatnia a nemzetközi közösségre. Nem szabadna tolerálni, hogy Ruandában, amelyet a fejlődés mintaországaként mutatnak be, azok a személyek, akik a fennálló hatalom kritikusainak tűnnek, vagy tényleges szembeállnak a rendszerrel, furcsa körülmények között haljanak meg vizsgálati fogságban, illetőleg tűnjenek el a városi közlekedés forgatagában, anélkül, hogy a politikai hatalom saját felelőssége elé lenne állítva.
Franciaország is őrzi a csendet ebben az ügyben. A haláleset számunkra zavaró tény, hiszen országunk 2018-ban támogatta Louise Mushikiwabo, volt külügyminiszter pályázatát a Frankófia Nemzetközi Szervezete élére. [A politikusnő el is nyerte a tisztséget: 2019. január 1-jén kezdte meg munkáját.]
Mihigo halála óta újabb három közismert ember tűnt el, vagy halt meg gyanús körülmények között Ruandában.
Fordította: Hantos-Varga Márta
Megjegyzés: Kizito Mihigo 1981-ben született katolikus tuszi család harmadik gyermekeként az ország délé részén fekvő Kibeho kisvárosban, ott, ahol ugyanabban az évben Mária-jelenésről számoltak be. Szüleit 1994-ben elvesztette. Zenei tehetsége nagyon korán megmutatkozott. Egy ideig a papi hivatás gondolatával is foglalkozott, végül a párizsi konzervatóriumban folytatott tanulmányokat, majd Belgiumban élt. 2011-ben tért vissza Ruandába.
Egyéb forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/bemutatjuk-vilag-legnagyobb-maria-kegyhelyeit